Ötödik évszakom

Virágzó gyümölcsfák

A kikelet néha „ajtóstól tör reánk”, máskor bájos, de nem szabályos egyszerűséggel adagolja be magát a hétköznapok élemedésében.

Sziromselyembe bújt kökényes

A didergést felváltó kellemes időjárás olvadásnak indítja a megmaradt hótakarót. Esőt hoz magával, amelynek utána irtó nagy hirtelenséggel megelevenedik a természet. Szinte hallani a füvek sarjadózását, s ezt követően érezni a gyümölcsfák, erdők-mezők virágainak illatát.

Napsugaras mező

Csíkország természetbeni zöldellős virágkoszorújának időpontja a hidegtől való búcsút követően lesz világos. A csoda pedig a szelek havának második felétől, az ígéret havát teljesen körbefonó, és a nyárelő havát félig-meddig érintő, némileg megkarcoló időszakát foglalja magába.

A Csíki-hegyek fenyvesei aljában...

A kivirult szelídségbe burkolódzó vadon olyan, mintha az esztendőnek az ötödik évszakja is lenne. A zsengeségében muzsikáló örvénylő zsongás jelzi az élet ünnepét. A természet nem késik. Kibontakozik, amikor arra van rá éppen kedve. Hiszen nálunk e tájt akad igazán nagy dolga. Sarjad a fű, virágtengerek lepik el a mezőket, amelyeken lepkék, bogarak hada ügyeskedik, s ha elegendő eső esik, akkor az egészségtől kicsattanó vidék átöleli a hálásakat, átadva sziporkázóan zajos, de mégis nyugodt tisztaságát, miközben szinte sorra történnek meg a természetbeni varázslatok. Azok a fajták, amelyekhez elegendő egy csöndes kis fuvantás.

Zsögödi orgonás

Az elevenség tengerére, mintha a napsugarak küldenék le hozzánk a virágzás üdítő, illatozó, élénk színű foltocskák hadát. A zöldbe kacsintó csíki táj pedig a madárkától csivitelő fák tövétől, a mezei rovarok bongásának egyre élemedőbb hangjaitól válik elevenebbé. Pár nappal, mondjuk héttel odébb pedig pont ezek a szárnyas hangok lengik körül a folytatásban békésen készülő nyárelő méltóságát.

Virágzik az almafa

A zsibongást megtörő zápor előtti csönd sem semmi. Magával hozza a természet hallgatását. Ilyenkor várakozásra váltva suttog a szellő, majd napsugaras esőpöttyöket csalogatva elő a bárányfelhők mögül, szétszórja a termékenység mesés üdeségét, az esőt. Bámulatos ígéret lepi el újfent a vidéket. Az ünnepbe öltözött táj pedig bizakodóan hajol le minden egyes ember otthonához, vagy valahol hozzá közel, hogy senki se felejtse a nyári folytatásban az éltető erő himnuszát. Igen, ez részben az ígéret havának természetbeni parfümje. Fönséges érzékelni a vidék közelében körbelengő virágpára bársonyos érintését.

Élemedik a mező

Mifelénk Csíkban, úgy június közepéig is elszokott tartani a virágzás, főleg a hegyekbe, amikor az ormok is lassan de biztosan kizöldülnek. A virágtengerek és tavak keletkezése, eme időszak egyik csodásnak vélt ragyogása. Mindezt megtoldva a kertekben hívogató, Zsögöd környékét is belengő, szirompompában öltözött gyümölcsfák, és orgonák ámulatba ejtő illata. Ennél már csak az imitt-amott feltűnő jázmin bukéja tudja erőteljesebben behinteni, elkényeztetni a nózidat.

Pompázatos virágok

Felénk a pünkösdi Csíksomlyói búcsú előtt élmény szemügyre venni a természet békésen simogató, nyugtató ajándékát. A bokorra, fűre, fára, virágra, ha ráveted szemedet, rögtön megbabonáz-bekebelez, üdít és frissít. Szó nélkül átadja magát, mert úgy ahogy van feltétel nélkül szeret. 

A csodálatos margarét

Azonban megtörténik, hogy a havasok ormán látszó hósapkák búcsúzása néha váratnak magukra. Ettől eltekintve szelíden köszönnek vissza az alattuk egyre zöldellőbb lejtőkre, erdőkre-mezőkre, ahol bennük lévő növények friss sarjadása, az állatok elevensége előhozza az anyatermészet fene nagy nyüzsgését. Ilyenkor a patakok és vizek mentén bogarak és lepkék sokasága trillázik. Ugyanezt teszik a virágos bokrok körül is. Ott ahol a kis manók észrevétlenül végzik dolgukat.

Viruló mező

Mit is mondjak, a burjánzó élet elkápráztat. Az erdők-mezők és hegyek-völgyek tarkasága, a fák, bokrok cicomáskodása teljesen a megnyugvás ösvényeire terel. Olyan sétába lehet részem, ahol a szellő szárnyán küldött illatok elkényeztetnek, és ugyanakkor csalogatóan hívnak magukhoz. Jó érzés fog el attól, hogy csupa zengés és morajlás a vidék. Az élet igenlése, a folyton megújuló frissességre teremtett bölcsője maga a földi kaland. És a változás területén bandukolva ennek a kicsattanó pompázatnak is egyszer vége szakad. Felénk akkor, amikor a gyönyörűséges réteket lekaszálják teljesen. Az ötödik évszak egyszerű szavakkal élve nem más, mint az élet megújuló ünneplése. Mifelénk akkor, amikor együtt dobban a Csíki medence szíve, megannyi káprázatos csodáival együtt. 

Napsugaras virágok

Aki nagyon szereti ezt az állapotot, emlékezetében bármikor megjelenik előtte teljes pompájában, s tán még az illatát is visszacsalogathatja néhány pillanat erejéig.

Csillámló vadrózsa virága

Úgy vélem, hogy mindannyiunknak létezik egy hely, ahol ködfátyolra akasztva gondjait sétálgathat nyugtában. Ahol feledi búját-bánatát, és ha megengedi magának, lebeghet ég és föld között. 

Kaszálás előtti rét

Aki megkapta ezt az érzést, biztosan nem szeretné elengedni, hiszen ott megáll az idő, mert kellemességgel áztatja a felhők könnyes derűje, és a nap végeérhetetlen mosolya. Ez nem más, mint a külön-bejáratú „szentélyünk”, ahol lélekben megerősödünk. Nekem pedig egyenest olyan, mint az ékes színpompában öltözött kis hazám.

Csokorba foglalt ötödik évszak

Fenyőszegi B. Levente

Lábosok, üstök korca

Nagy általánosságba’ a korcot a gagya (nadrág) és a szoknya levarrt szegélyére mondták. Oda, ahova madzagot vagy gumit tettek bé, hogy maradjon cag veszteg a derékon. Másképp szólva, hogy ne mind csúszkáljon egyfelé lefelé. Evvel a fáintos szerketával ott es maradt a helyin. Biza’, hogy isteni egy találmány.

Most pont nem erről a korcról fogok mesélni, hanem a lábosok, üstök korcáról. Azé’ szó köztünk maradjon, nem arra a lábosra gondoltam, amikor nem húzunk cipőt, s láboson (mezítláb) járkálunk, neeem. Hanem arról az edényről, ami szoros rokonságba van a fazékval, de eppeg annyi ételvel nem lehet megvetni őkelmit. Egy az, hogy laposabb, s kettő pedig, hogy küsebb szokott lenni. Azé vannak irtó düher (itt - nagyon nagy) méretűek es köztük. Azok a népes családoknak kiváló edények tudnak lenni. Jó a táborozós helyekre es. Régebb lábuk es vót. Nagyanyámnál még láttam lábosos lábost. Mán régebb kiment divatból, met nem vót rea szükség a kályha tetejin.

Korcos lábos, amelyiknek "lelke van". Eppeg egybe szalmapityóka készült benne...

Ejsze most hagyom a nyavalyába a hatalmas méretű lábosokot, s inkább reahangolódok a közepesekre. Olyanokra, amibe mán rendesen meg lehet katyfalni (főzni, készíteni) egy tokányt, egy burjánzószt, egy rakott puliszkát, szelídebb szalmapityókát (amelyikből a lélek nincs kisütve), vagy belérittyenteni négy-öt tojást magára, megbolondítva szalonnáson... Há’ azé’ még sok mindent meg lehet belé burrantani a lábasba, de asziszem ízelítőnek ennyi dugtig elég. Mit mind bőcsködjek, hogy mit tudok, még a végin szakácsnak fognak csúfolni. Nem vagyok az ételkészítők szörnyetege, de azé’ annyi tehetségem még sincs.

Akármilyen lábosok

A lényeg méges most jön. Ha a lábosba valamit megfőjznek észrevevődik, hogy lassan rakódik a falára az eleség réteg, ami hojza a lábos egyéniségét. Attól függ, hogy mi pirul fel az oldalára, olyan ízmaradékokot kovácsol essze a zidők során. Persze nem annyira érződik a több esztendős, évtizedes korc, de méges másabb lesz az íze, ha valamit rottyasztunk benne, mint egy ma született lábosban. Ezétt se érdemes kínkeservesen kivikszolni, met oda a lábos smakkja. Ehhez a Krisztus előtt négybéli állandós korchoz mindig hézacsapódik a legújabb főzés. Ha a láng erős, s a kivirgetés-kavargatás valamicskét megkapja a fortyogó eleséget, akkor a lábos (főleg az érclábos) alján az étel egy cseppet szégyenlősen elpirul, vagy mint a napon heverő emberfia, különböző árnyalatokba megpirul. Ugyanez történik a lábos oldalán es. A friss főzés adja magát, met utána ebből a nem es olyan rég keletkezett sült rétegből lesz a bébelelhető korc. Hát hogyesmondjam, Isteni! Nem mondom maga a benne rotyogó elkészített finomság se semmi, de aki a lábasra kezet tehet, azt a korc csudás zamatja egyenesen a mennyekbe repítheti. Ezért es ritkán kapja meg egy-egy ipse, mert igazi harc van érte. Van olyan es, amikor többen nekiállnak, s kaparják késsel, kalánval, villával, s amivel még lehet, annak az oldalát. Mohón dolgojznak, hogy több jusson nekijük belőle. Aki fineszesebb többet tud kivájkálni belőle. Ej be jó es az a látvány, amikor a szinte levakart korc kandarodna meg, de menet közben ropogóson kettétörik. A reapirult ételmaradék rendesen tudja kívántatni magát.

Fijatal üstökbe' rotyogó finomságok   Fotó: B.A.

Milyen ételnek lehet fáin korca? Hát a rakott puliszkának, a szalmapityókának, mondjuk a pityóka tokánynak. Egyébként mindegyik sűrűbb falnivalónak van korca, de nem annyira finom, mint ezeknek. Persze a húsételek se semmik, de azoknak inkább a levik finomabb. Sö, sokkal jobb azt kenyervel mártogatni.

Az üstbe készült tokányok es adják magukot. Gyimesekben az üstbetej megér egy misét. Ej be jó es, amikor az üstbe főzött puliszkát kiszedik, s a körberakódott korcára realoccsintják a tejet. Ha arra jársz próbáld ca’ ki! Nem bánod meg.

Ha van lábosod, istenmárjáson ne súrold ki a lelket belőle, met akkor az nem a te külön béjáratú lábasod lesz, a páratlan különlegességes korcával, hanem csak egy akármilyen-fajta. Ha lehet hagyd meg, hogy egyedi, s megismételhetetlen maradjon.

Fenyőszegi B. Levente