Hű be rég es volt! Azt a mencsikáját! Jól eltelt az idő. Mán szinte harmincöt esztendeje, amikor csak úgy mentem bé a szomszédba, hogy az ajtó nem volt bézárva. Na, azétt éjjel csak béhergelték, de addig nem, ameddig fent kuksoltak.
 |
| Hajdani béjárat |
Mindez egy cseppet se a kommunizmusnak volt köszönhető. Azt azt az időt semiétt se’ vannyogom vissza. Hogy tiszta vizet öntsünk a poharacskába, a nagyon régi üdőkbe es, amikor még pártunk sállamunk se’ volt, ha valaki elment hazulról, egy hutyurót, vagy egy seprűt odatett a kilincshez, s avval tekerte ki a mezőre, vagy a dolgára, ami eppeg volt. Evvel es jelezve, hogy ne keressék a házba, met nincs otthon. Néha elégségesnek bizonyult a kallantyú, vagy a retesz. Na, meg a környékbéli otthon maradt asszonyok. Jószerivel biotérfigyelő kameráknak es beillettek. Talán jobbak es voltak.
 |
| Csernátoni tornácos ház |
A blokkokba’, urizálóson tömbházakba’, se nagyon zárták bé az zajtót. Há’ akkor persze, ha elmentek a szervicsbe (munkába), ső senki se maradt otthon. Na azétt az csak békulcsolták. Akkor es akadtak sunyi lopósok, akik előszeretettel szerettek kajtatni mások lakásába. Legtöbbször tudták es, hogy mit vigyenek el. Csak úgy üresen, hiábavalóskodóan nem nezelődtek. Hogyes nezne ki, hogy ott táccsák a pufájukot, hogy mi a rágóráksúlyt vigyenek csak el? Na ezt mondom!
 |
| Zsögödi utcarészlet |
Tehát, ha egyetlenegy ember es hányódott az otthonjába’ biztos nyitva maradt az ajtó. Esetleg, ha valami sürgős egyebekkel foglalták le magukot, akkor mégse’. Persze, ha a kölykek nyitva hagyták, vagy a becsületes bécsiccsenő desapjuk, akkor tárva nyitva maradt az ajtó. Viszont ilyen esetbe’ mán a tolvajoknak sem volt kedvik ott hótkoroskodni. Az egésznek olyanszerű hatása szokott lenni, mintha kísértetház lenne. Eccer nekem es volt részem benne. Rendesen kirázott a hideg a tárva maradt ajtótól. Há’ ebből es következik, ami nyitva van, nem eppeg arra szolgál, hogy bémehetsz oda.
 |
| Tessék béfáradni! |
Há persze, a házaknál békiábáltak hogy otthon-e az az emberivadék vagy se. Azétt, ne mind gyúródjanak bé az ajtó elé feleslegesen. A blokkba’ illemből csengettek, vagy kopogtak. Mondjuk azokra illett rea ez a leírás, akik kevesebbet jártak abba a lakásba. A sűrűn látogatók esetleg tettek egy díszkoppintást, s mán es ben voltak a hajlék azon sarkába, ahol az illető tartózkodott. Mondjuk a fürdőbe nem, ott az ajtó előtt pufáztak, amíg a másik ki nem jött. S osztán béindult a beszéd, s a szórakozás.
 |
| Csíkszeredai blokkok |
Biza kedves feleim, a múltbéli egyenlőséges jelszavú rendszer még ezt se’ tudta ezt elvenni tőlünk. Sőt, amikor jöttek a megszorítások, s vették el a villanyt, hébe-hóba adtak meleg vizet, s a tévés adást es nagyon lekurtították, s ezétt újabb cselhez folyamodott „a dolgozó nép”. A találékonyság még nagyobb méreteket öltött. Mindenki bészerezte a gyertyákot, s avval világítottak, amíg megítták a burján teát vagy a nyekezó kávét (Isten tudja mivel felpótolt kávéhoz hasonló lötty) néhány keksszel, vagy valami házi tésztával (itt – süteménnyel). DE elékerült a hagymás paprikás zsíros kenyér, s más egyebek es. Társasjátékok sokaságát játszódták. Ezek közül a legnépszerűbbnek a kártya mutatkozott. Ha megadták a villanyt, azt a lenn jóízeskedő kölykek és cefrék üdvrivalgásba kitörvén jelezték. Szinte szalagszerűen, ahogy a gyárba folyt a termelés, úgy terjedt az ühőtözés.
 |
| Csobotfalvi házak |
Ha kopogtattak, vagy csengettek és senki se mondott valamit, akkor az illető visszafordult. Ha úgy érezte sürgős mondanivalója akadt, visszatért későbbecskén. Az egymáshoz közel lakók azétt csak tudták a szomszédról, hogy mikor es tartózkodik otthon...
 |
| "A gyertyák csonkig égnek" |
Az juta eszembe, amikor az egyik munkatársam azt káricsolta el, hogy milyen szokások vannak svédbe’. Meghallgattuk, s olyan jóízűt röhögtünk rajta, hogy csak na! Hogy ott mán nem lehet csak úgy megjelenni, s békopogni vagy bécsengetni. S attól aztán isten ments, hogy úgy csak uk-muk-fukk bélepcsenni más házába! Először es bé kell jelentkezni, s aztán egyeztetni, hogy fogadnak-e vagy sem. Ha igen, akkor melyék időpont lesz a megfelelő. Na, me neked buksza telitömve! Most mű es ugyanazt csináljuk fityerészve és dalolva, senkitől se kényszerítve. Azt es mondhatom, hogy olyan izé szokásokot veszünk át, amitől egészen jól megvoltunk, s arról beszélünk, de jó sokat, elemzősen kifejtve, ami mán nincs.
 |
| Csíkkozmási múzeum. Régebbcske még laktak benne |
Az eccer biztos, hogy ameddig nyitva volt az aranykapu, vagyes az ajtónk, jobban bíztunk egymásba, sö közelebb éreztük magunkhoz az embertársainkot.
Fenyőszegi B. Levente
