MESÉS SEGÍTS MEG TESZT

 - mai aszfaltbetyárok kívánalmainak megfelelően... –-

Részlet a Pucsik című mesémből, de ez a rajz nem segítség a megoldandó tesztre. Egyszerűen csak hangulatkeltés

 Kedves bevezető egy segítő tanyítótól: 

Ti feladatotok (tudjuk, hogy megterhelő) kiválajsztani a helyes válajszt.

 

1. kérdés – Általában melyik királyfi indul el a klasszikussá vált történetekben, mesékben?

Válajszok: a. – a legnagyobbik, b. – a legkisebbik, c. – a középső.

Aprócska segítség: Arra ügyeljetek, hogy a nagy nem lehet, mert az elég ánkó (együgyű, haszonleső), azért mi a középsőt se ajánljuk.

2. kérdés – A legkisebbik királyfi egy lángot fújó szörnyeteggel szokott megküzdeni, hogy a királykisasszonyt megmenthesse az említett titokzatos fenevad karmai közül. Mi/ki lehet az a mesebeli hatalmas és gonosz lény?

Válajszok: a. – két lajhár, b. – három paduc, c. – egy sárkány.

Aprócska segítség: – Figyeljetek nagyon, mivel csak egy lényről volt szó nem többről a kérdésben, és arra is, hogy mesebeli is kell legyen!

3. kérdés – A kis herceg két testvére a sárkánymentő akció után gonosz tervet ötlenek ki hősünk ellen. Úgy tesznek a mocskok, mintha ők szabadították volna ki a királykisasszonyt. Ki a két testvér?

Válajszok: a. – a hős két bátyja, b. – a sárkány, c. – egy motoros.

Aprócska segítség: Megvagyok győződve, hogy te magad is tudod a helyes választ, főleg, ha látod, hogy a b. és a c. nem jó.

4. kérdés – Természetesen a kis királyfit megmenti az róka a két testvér gonoszkodása elöl, aki még a mese elején csapdába esett és hősünk kiszabadította. Ez az állat fondorlattal segít leleplezni hősünk két fivérét. Mi/ki ez az állat?

Válaszok: a. – egy krokodil, b. – egy bélgiliszta, c. – egy csapdába esett róka.

Aprócska segítség: – Vak is látja, te aztán biztosan, hogy a c. a helyes válasz, ne tétovázz, karikázd be gyorsan!

5. kérdés – A királyfiba első perctől beleszeretett a királykisasszony, azért megy hozzá boldogan. Kihez megy hozzá feleségül a királykisasszony?

Válaszok: a. – egy rockerhez, b. – a királyfihoz, c. – senkihez, elege van a

pasasokból, s vénlány marad.

Aprócska segítség: – Az a. és a c. nem lehet. Ügyeljetek d. betűt ne karikázzatok, mert az nincs, de más lehetőség sem!

6. kérdés – A királyfinak ígéri fele királyságát a szomszéd király. Van-e köze a királykisasszonyhoz? Ki ő?

Válaszok – a. a királykisasszony édesapja, b. és c. nincs. E helyzetben nem aktuális.

Aprócska segítség: – Az a. a jó, a válaszható, hogy igaz-e vagy igaz? Na, ez itt a kérdés.

 

Egy másik mesehősöm. Lágyták Laji a becsületes neve. Mint látszik a koronáján, királyfi.

Hogy tehermentes legyen a fejtörés a tesztet, ellehet végezni több részben is.

Kellemes fejtegetést kíván a Kórisme Fejfelturbózó (Fejtörő) Bizottság!

Mindegyikünköt le lehet mocskolni egy szemperc alatt

Varvara fijatalon. Ez a bolond Fenyőszegi cirkalmazott meg régebbecske

Kedveskéim! Ebbe a azt se’ tudom mi a mennykő ütött belé -féle időjárásba sok minden kezdett forogni a kontyom alatt. Ezért es, ameddig ki nem sülik az agyam ettől a melegtől, belékezdek. Személyesen én, Varvarácskacska nénétek mondom el a teljes igazságot. Nem szokásom magamot csak úgy becézgetni, mások hízelegnek nekem így... Eleget tudom, hogy mán vén bolond vagyok, s ejsze nem kéne ennyire putyukáloskodjanak. Pedig fijatal koromba’ ej be formácskás es voltam. Ahol eljártam, rendesen megfordultak utánam, kivéve a részegek s a vakok, s aki sietett a vonatra.

Csakhogy most nem es erről akartam beszélni. Valami egyebről. A mocskolkodásról.

Tuggyátok-e annyi mocskosságot megettem a zéletem során, hogy ha az péndzbe lenne meg nekem, akkor nemhogy én, de a rokonaim, s barátaim, s ejsze még az ellenségeim se eheznének. Mindezek mellett királynéként tudnék élni. Nem kellene a kertbe dolgojzak, s mezőn még annyit se. Csak döglődnék, finomon mondva heverésznék egyfelé, ameddig fel nem vetem a talpamot.

Az a helyzet bubás pillangócskáim, aranyos ganyétúró szépségű fényes bogárkáim, dungócskáim, s még mittudom mi a ráksúlykáim, hogy mocskolkodni irtóan könnyű. Csak kibökkeded magadból, ami eppeg csak eszedbe jut, s kész es van. Egymás biztjába úgy tud menni mint a karikacsapás. Akárkire rea lehet akasztani akármit. Legtöbbször úgy gondoljuk, jól elfér rajta. Pillanatok alatt, ügyeskedve, meglehet vetni olyan lehetetlenségekvel a kiválajsztott illetőt, hogy az eszed es elmegy. A legdrágább emmberből es egyes rafinált rosszakarók nagy hirtelenjibe bolondot, tökkelütöttet, gazembert csinálnak belőle. Pláné a mai világba, de azétt ezek a fajták a régibe es tudtak ügyeskedni..

Zsögödi bugják

Amikor valakiről hírt kapsz, hogy ej be rendes, s mán-mán szoknád meg, egyből kiderül, hogy alattomos ravasz, s ki tuggya még mi a mennydörgős mennykő, hogy az, vagy nem az. Csak az a baj legtöbb esetbe, hogy az a valakicske csak akkor értesül róla, amikor mán belégázolva ezervel a lelkibe, kinyírták. Ejsze olyanhoz személhető, mint amikor a zemberen áthajt egy kétlovas fával jól megvetett szekérterű. Azé nem ajánlom a kipróbálását, met nemcsak a szemed ugrana ki a helyiből, hanem ki es nyúlnál mint egy varasbéka, s osztán hozhatnák neked a fakabátot. De a lelked hézahasonlítgatva az elmondott helyzethez, szinte nélkül annyira lesz viseltes.

Ha pont te vagy a kiszemelt, akkor ilyenkor, ha tudsz felálsz a földről, s hanem végiggyalogol rajtad egy egész ezred. Lehet az rokon, üsmerős, jó barátnak álcázott szerelék, aki meggyőződésből, félelemből, kényelemből, vagy csak azér’ es, simán a rajtad átgyalogos seregvel tartanak. Semmi gond nélkül belényomnak nyakig a ganyéba, met te vagy a kiszemelt.

Na de, ha méges sikerül feltápászkodnod ebből a szargödörből, akkor ne vedd elé a bolond ingedet, s add vissza mindegy szálig, akik hergeltek, csúfandároskodtak, vagy másképp bántottak, met akkor abból veres kókis meséje lesz. Elárulom kicsi bügyürkéim, hogy most valahol itt tartunk. Aki kapja tízszeresen vissszaaggya, mind Lúdas Matyi (habár Döbrögi tényleg megérdemelte a fatestápolós kezelést...)! A bosszúba az igazság! Sakkor mit érek el véle. Vérszemet kapok a kókságra, ahelyett saját életemet éljem. Persze nem azt mondom, hogy egy csepp leckéztetés nem fér belé, jól es esik, de azétt sorozatot nem érdemes csinálni belőle, met annak, hogy lenni szokott, sohase sincs vége.

Zsögöd a frissen kaszált mezőcskéivel

 

De álljunk csak megy egy szóra! Nem lenne ildomosabb éjszrevenni a sok jót egymásba, s nem mind örökkétig hergelőzni? A mutató újjunkot nyújtogatni másra, mán meg es van a hibás módjára helyett valami mást kitaláni? Persze, hogy akad rendesen nap mint nap, ami nem tetszik, amit látsz a másikba. Vagy csak az érvényesülés, a nyavalyás helyezkedés miatt áttaposol a másikon? Méges minek? Van-e erre valami okoskodás? Asziszem csudaböngyörkéim nekem vannak elgondolásaim erről es. Há’ például egymást meghallgatni, háha valami irgalmasabb eredményesség kisülne belőle, s nem az első jött-ment hírnek bédőlni, mint egy rozoga kerítés ahogy teszi egy erősebbecske szélbe’. Isteni volna tudom, mind a reggeli tojásrántotta egy csepp zöldhagymával, de sajnos mégse válik bé. Asziszem a végtelennek tűnő, pedig nem az, tyúkszaros életünköt úgy szeressük, ha zajlik. Főleg azok, akik rea érnek, vagy az üres napjaikot valamivel ki akarják tőteni, s nem tudják mivel es, békavarnak becsületesen, hadd zajoljék zajosan, ahogy mondani szoktam, rendesen!

Az a furcsa, ennek ellenire méges mennyire szeretünk együtt lenni, nagyokot marháskodni. Asziszem a kutya ott van elásva, hogy az ér rea a bajok csinálására, akinek nincs semmi dóga. Met a baj, szó közöttünk maraggyon, úgyes van elég.

Amióta nyugdíjba jöttem, nem mondom hogy nincs dógom, de mán én es jobban észreveszek mindent. Amit nem kéne azt es. Addig bezzeg nem fogott a zsigora. Nagy fáradtan bélepcsentem az ágyba, s reggelig úgy aludtam mind a bunda. Most van időm megfigyelni magam baját es, hogy itt es fáj, ott es fáj, s részletezem. Ki tudtam finomítani a nyögésteknikámot es. Félek nehogy elfogjon a ravaszság fonala a rosszindulatoskodásra. Pedig régebb es volt nyavalyám, de mind a hirtelen jött rossz idő, úgy el es vonult, met gyorsan orvosoltam a bajt. Nem jutott idő a nyögdölőzésekre. Azétt es kezdtem újra kimenni, s takarni, mint régebb. A táj bubásságától, a szellő incselkedésitől, a madarak csicsergésétől, a közeli fenyvesektől, s a házak látványától teljesen nyugudt leszek. Semmi idegesség, s jó nyuguvóra térni.

Szépecske gyimesfelsőloki táj rendezett kaszálókval

Asziszem, másnak se ártana, ha naponta nemcsak egy cseppet foglalná le magát a zember, hanem keményen dolgojzna (mondgyuk amennyit bír), akkor ejsze jót se tudna mondani a másikra, nemhogy rosszat. Esetleg a pihenések között okoskodhat, amikor két kupicával bévesz a testbe, ha bírja. Höhöhö!

Varvara nénétek hangját közvetíti:  

Fenyőszegi B. Levente

 

 

FIGURA - 40

Négy évtized telt el a gyergyószentmiklósi Figura színház megalakulásától. Ebben a negyven esztendőben több száz ember figurázta ki magát.

Mint ősi „figurása”, egyik kis szilánkja voltam a hajdani csapatnak, és természetesen meghívást kaptam a színház fennállásának 40-ik évfordulója alkalmából. 

A történet a városi öntődében kezdődött 1984 őszén. Az ősfigurások magja Bocsárdi László társaival együtt folytatták a temesvári álmot, és ott az öntődében kapott táptalajra. A társulat neve, amely Bocsárdi Gabriella ajándéka volt, elárulja a figurázó csapat kilétét. Azóta számos rendező és színész fordult meg a figurásoknál, mi tagadás, a lényeg nem változott.

 

A 2025 június 28-án évadzáró gyanánt és a visszaemlékezés kapcsán, jó hogy ott az öntődében sikerült összehozni a társulat négy évtizedéről szóló FORDULATOK című kiállítást. A tumultus elkerülése végett két rendben is meglehetett tekinteni. A kiállítás egy érdekes időutazás volt a figurás kellékek világában, hang és képanyaggal színesítve. A kalauzolás a történetmesélés segítségével nemcsak betekintést nyert a meghívott csapat elmúlt korszakban, hanem érezte is, elsősorban azt az időszakot, amikor a csapat tagjának mondhatta magát. Ugyanakkor nyomon követhette a folytatásban gyökerező lehetőségeket is.

 

A tárlatvezetés után a városi Művelődési Ház melletti parkban került sor a hivatalos évadzáró ünnepségre. Egy időkapszulát rejtettek el a földben, és egy fenyőt is elültettek. 

Az ünnepi pillanatok után a Városi Könyvtár kertjében gyűlt össze az elmúlt 40 esztendő figurás családjából több mint 100 tag. Szerencsére az időjárás is megfelelő vala. Nyugodtan lehetett beszélgetni a szabadban, régi és új emlékeket felidézni, illetve ismerkedni. Itt ejtettük meg a vacsorát is.

 Este pedig vetítésre került sor NEGYVEN ÉV A FIGURÁNÁL című dokumentumfilm. Ennek az eseménynek szintén a könyvtár kertje adott otthont. A szabadtéri bemutatót egy rövid ismertető előzte meg. A film másként közelítette meg a évtizedek eseményeit, mint a kiállítás, de a bemutatott történet fonalán visszahozta a kulcsfontosságúnak tartott, megélt perceket. Az érzelmek színes skáláján ugrándozott a lelkünk. Olyannak bizonyult, akár egy hullámvasút. Átéltük a töretlen és elhivatott munkának a sikereit és kudarcait. Felidézhettük a tapsviharok mámoros hangulatát, a kéretlen bukfenceket, csalódásokat, de a folytonos megújulást is. 

Fényképezte: Vincze Csilla

 Úgy láttam a Figura képes megújulni, frissülni, haladni, és az érdeklődést fenntartani a nagyérdemű előtt.

Mondanom sem kell, hamar elillant az erre szánt idő. 

 

Most is azt vallom, hogy isteni volt a társulat tagja lenni, néhány évtized távlatából együtt ünnepelni, s ebben a nagy családban maradni. 

 Link egy korábbi emlékutazáshoz: https://fenyoszegi.blogspot.com/2021/02/a-multszazadi-figuras-eveim-felidezese.html

Borbé Levente,

egykori Figurás

Tanyításom és a hajdani végzős osztályom

Bükkhavasi Általános Iskola és környéke

Sok víz lefutkorászott Hidegség patakán, amióta nem mán tanítok a Gyimesekben, de emléke azétt élénken megmaradt bennem. Ritka elbűvölő szépecske világ ez. Viszont igazából csak úgy ismered meg, ha közelebb kerülsz héza. Persze a felfedezéstől a mesés titokzatossága egy szikrányit se lankad.

Első osztálykép 1992-ből az ötödikeseimmel

1991 őszén érkeztem meg a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegség legfelső tanodájába, a Bükkhavasi Általános Iskolába. Akkoriban még az V-VIII. osztály is létezett. Szakképzetlen tanárként indultam neki a feladatnak, ahol öt esztendőn át földrajzot és történelmet, mellette technológiát, későbbiekben rajzot, valamint erkölcsi nevelést kellett tanítsak. Hát, ahogy szokás egy vidéki iskolában, nem elég egy-két tantárgyat választani, met nem jön ki a teljes norma. Elfogadtam, amit még melléje kaptam...

Két legénnyel az osztályomból

A tanító nénik felkérésére két esztendőn át alapfokon francia nyelvet nyomattam a III-IV. osztályoknak. Később, mikor átnyergeltettek nyelvtanárnak a III-VIII. osztályokban, először francia nyelvet igyekeztem megismertetni a diákokkal, majd kérésre, fokozatosan áttértem az angolra. Az új kihívás nagyon erős feladatnak bizonyult. Rendesen megdolgoztatott, de ahogy csak tudtam, úgy szorgoskodtam.

Színpadon a HIDEGSÉGI KULTÚRBAN.  

Első benyomásaim és élményeim erről vidékről felülmúlták a képzelőerőmet. Egészen más volt ez a tündéri táj, mint amilyenben felnőttem. Az itteni emberek megküzdöttek a fenséges szépségű hegyek közötti térségben rejlő zord körülmények nehézségeivel. 

Előadás közben

Városiként cseppentem belé ebbe a gyönyörű völgyi élet csudájába’. Habár sok dolog ismeretlennek tetszett, mégis a gyerekkorom emlékei sokat segítettek rajtam. A hajdani családommal tanyán laktam. Még ehhez képest is közelebb a természethez. A faluban a patakok mentén egy cseppet biztonságosabban érezhette magát az ember. Habár télen a farkasok bé-béjártak a faluba, de a medve s a többi vadállat se maradt „soron kíjjel”. Ezért hamarabb tudtam egyeztetni gondolataimot, mint ahogy gondoltam. Az emberek figyelmesek voltak. Kedvességüköt és segítőkészségüköt mindig szívesen vettem.

Lányok "Döbrögivel" a színpadon

Azért a nyelvjárási eltérések arra sarkalltak, hogy jobban figyeljek a beszédükre. Igen, kellett tanuljak, ahhoz, hogy megértessem magamat a gyerekekkel és az ottani emberekkel. Nem ment hamar, hipp-hopp cakompakk módjára. Nem is mehetett könnyen, de lépésről-lépésre haladva tapasztalatokkal bővítve sikerült megalapozni a tudásom. Ez kölcsönösnek látszott, mert ők is igyekeztek értelmezni, amit én garattyolok.

Mikulásként ügyeskedek...

Öt esztendőt bent laktam Hidegségen, az említett idő leforgása alatt, a tanításon kívül, sok mindennel sikerült foglalkoznom. Kollégáimmal megtaláltuk a közös hangot. Munkálkodásunk során még barátságok is születtek.

Színdarabokat és jeleneteket tanítottam be, nemcsak az osztályomnak. A darabok betanítása és színpadra vitele mellett háttereket mázoltam és rendező is voltam, valamint a felkérésekre átváltoztam Mikulásnak. Azonban a tevékenységek közül azok sikerültek igazán jól, amit pedagógus társaimmal hoztunk össze.

Egy kicsengetési pillanat

Szerettem, ha belevonhatom diákjaimat a mindennapi oktatói és más foglalkozásokba, akár egy színdarab rendezésében, akár a kirándulások szervezésében stb. Többször esett meg, hogy ők kalauzoltak el a környező ritkaságok és szépségek megtekintésében. Kiváló példa az is, mikor a téli fűtéshez szükséges faanyagot az osztályomban lévő tanítványaim segítségével szereztem bé, s készítettem el.

Osztályom előadás után (1995)

Az első osztályom 30 esztendeje végezett. 1991-től novemberétől tartoztak hivatalosan hozzám. Még nem ismertem ezt a tisztséget, biza’ meg kellett lepődjek, hogy mennyi felelősséggel jár. Hiába, semmit se tudtam/tudok félvállon venni. Amivel megbíztak/megbíznak, azt mindig próbáltam/próbálom teljesíteni. Természetesen a gyerekekkel együtt cseperedtünk fel, lényegében még jómagam is szemtelenül fiatal voltam. Volt, amit ellessek tőlük. Igazán aranyos gyerekek voltak.

Diákjaim búcsúztatója az iskolától 1995 júniusa

Akadt közöttük csendes, visszahúzódó, szerény, érzékeny, barátságos, dolgos, félénk, rendszerető, népszerű, jó hangulat teremtő. Nem taszították ki társaikat az osztályközösségből. Mindenkinek megvolt a helye és a szerepe. Így vált egésszé ez a kis csapat. Igyekeztek józanul gondolkozni, s tisztán látni a körülöttük zajló életet. Gyerekként az ember ösztönösen is, de nem szeret kilógni a sorból, s főleg megbélyegzett lenni. Valami csoda folytán ezt ők érezték, s úgy viszonyultak egymáshoz, hogy mindenki számított.

Ünnepélyesen

Jó volt együtt lenni vélük, ahogy láttam esztendőről-esztendőre, miként cseperednek fel. Azt hiszem most is megállják helyüket a közösségükben és a világban. Mert ez a fontos.

Értékes emlékek, egy sajátos kultúrkörben, aminek nyomai más vidékeken is érezhetőek, ha nem is ebben a formában. Örülök, hogy részese lehettem életüknek, és főleg annak, hogy részben segítettek közvetve vagy közvetlen módon az életszemléletem javításában is.

Szeretettel gondolok rájuk, külön-külön mindegyikükre.

 

Az OSZI: 

Fenyőszegi Borbé Levente